ScienceBits

Karácsonyi összejövetel a Typotex Kiadónál

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Többször is említettem már ezen a blogon, hogy 2017-ben a Typotex Kiadónál megjelent korábbi írásaim gyűjteménye Vízilónaptej és más történetek kémiából címmel. A Kiadó az év végén gondoskodott arról, hogy sikerként éljem meg a könyv első évét. December elején ugyanis kaptam egy e-mailt a főszerkesztőtől, amelyben december 19-én estére meghívott egy karácsonyi összejövetelre. Azt is elmondta, miért lenne fontos, hogy tényleg el is menjek: 2017-ben megkaptam az év szerzője címet.

Ha már így alakult, erre a napra is sikerült egy másik találkozót is megbeszélnem Budapesten, bár az este hat órás kezdés azt is jelentette, hogy a legutolsó vonattal kellett visszamennem Debrecenbe (ez már nem is Intercity, hanem sebesvonat, de a menetideje alig fél órával volt csak hosszabb).

A találkozó az Olvasók Boltjában volt, amely a Typotex Kiadó elég jelentős partnere lehet. Emlékeim szerint egyszer vettem a Kiadó Internetes áruházában is valamilyen könyvet, s ekkor az egyik lehetőség a személyes átvételre éppen ez a bolt volt. Ez a Nyugati Pályaudvar közelében, a Pannónia utcában van, ami a késő esti hazautazáshoz egyébként elég nagy szerencse. Egész véletlenül tudom, hogy a Pannónia utcában lakott a néhai író, Dévényi Tibor, aki egyébként biokémikus (is) volt és nemrég írtam is róla a Híresek és kémikusok sorozatban.

A Kiadó összejövetelén néhány más díjat is átadtak, elsősorban olyan munkatársaknak, akik nem a Kiadó közvetlen alkalmazottjai. Például már néhány nappal a találkozó előtt Interneten szavaztunk az év legjobb borítójáról. Díjat kapott egy rádiós újságíró is, aki könyvismertető műsorokat szokott készíteni. Velem is csinált interjút a Vízilónaptej könyv kapcsán a nyáron; a közben eltelt fél év ellenére is jól emlékezett is a beszélgetésünkre.

Az este arra is jó volt, hogy valamiféle áttekintés kaptam arról, mennyi és milyen könyvet ad ki a Typotex Kiadó egy évben. 2017-ben 50-nél egy kicsit kevesebb mű jelent meg náluk, ezek jelentős része olyan, amelyről eleve tudják, hogy a legjobb esetben sem tudnak néhány száznál több kötetet eladni belőle. Így létkérdés az, hogy az ilyen művekhez támogatókat szerezzenek. Arról is írtam már, hogy az én esetemben ez végül is a Magyar Tudományos Akadémia volt.

Végezetül hadd mutassak rá arra, hogy a helyzet iróniája sem kerülte el a figyelmemet: a Typotex Kiadónál úgy lettem a 2017-es év szerzője, hogy igazából egyetlen sort sem írtam, amelyet kimondottan a könyvbe szántam volna. S ennek a könyvnek a kiadását egy olyan szervezet (az Akadémia) támogatta, amelynek működéséről alkotott, nem ritkán negatív véleményemet ezen a blogon szoktam megosztani az olvasókkal.

2017.12.19.