ScienceBits

Kip Thorne a csillagok között

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A fizikai Nobel-díjak bejelentését nem szoktam úgy várni, mint a kémiaiakét. Általában nem is állnak annyira közel hozzám; ez alól a 2010-es éve volt emlékezetes kivétel, amikor a grafének felfedezését ismerték el, ami kémiai díjnak is jó lenne, ráadásul az egyik akkori díjazott, Konsztantyin Szergejevics Novoszelov, mind a mai napig fiatalabb nálam.

A 2017-es fizikai Nobel-díjak bejelentését sem néztem élőben kedden 11 óra 45 perckor, de az egyik magyar hírportálon már negyed egy körül megjelent hírként. Nem emlékszem rá, hogy valaha is ismertem volna egy fizikai Nobel-díjas nevét korábbról, de úgy látszik, ennek is meg kellett történnie egyszer. Az idén viszont Kip Thorne-ról azonnal tudtam, hogy kicsoda. Ennek nem az az oka, hogy nagyon otthon lennék a gravitációs hullámok elméleti fizikai leírásában, hanem az, hogy ő nagyon nevezetes a tudományos ismeretterjesztésben végzett munkájáról is.

Ráadásul nem pusztán népszerű cikkeket és könyveket ír. Nagy sikerű hollywoodi filmekben is szerepel tudományos tanácsadóként. Az egyik ilyen nagyon nevezetes szerepe a Kapcsolat (Contact, 1997) című filmben volt, amely az egykori csillagász és médiasztár, Carl Sagan regényéből készült Robert Zemeckis rendezésével. Ennek az alaptörténete az, hogy az űrből érkező jelek alapján építenek egy nagy gépet, amely képes féregjárat nyitására, s ennek segítségével egy ember kapcsolatba lép idegen civilizációkkal. Egyszer olvastam a regény és a film történetéről; abból annyi rémlik, hogy maga Carl Sagan kérte meg Kip Thorne-t arra, hogy találjon ki valamit, ami fizikailag nem lehetetlen, ugyanakkor illik a kitalált történetbe.

Ennél még látványosabb volt a jóval később forgatott Csillagok közt (Interstellar, 2014) című film. Érdekesség, hogy a Contact-hez hasonlóan a férfi főszerepet Matthew McConaughey alakította benne. Ez még inkább tudományos ötleteket bontogat, s eleve a történet alapötlete is Kip Thorne-tól származik (vagy legalább is nagyrészt tőle). Egyszer egy hosszabb interjút is hallottam vele a Planetary Radio-ban; ott azt mondta, hogy az alapötlet a forgatókönyvírás és a forgatás közben nagyon jelentősen átalakult, de a rendező (Christopher Nolan) mindig ragaszkodott ahhoz, hogy tudományos ostobaságok ne legyenek a filmben.

Ez utóbbi film mögötti tudományos háttérről Kip Thorne írt egy ismeretterjesztő könyvet is, amely magyarul is megjelent ’Az Interstellar és a tudomány’ címmel. Ezt egy bő fél éve olvastam el, és arra emlékszem belőle, hogy az elméleti fizikus rendkívül sok számolást végzett kimondottan a látványos hatások megteremtéséért. A film jelentős része egy nagy fekete lyuk, a Gargantua mellett játszódik – ez már önmagában is sok lehetőséget ad mindenféle fizikai furcsaságokban rejlő lehetőségek kiaknázására.

Igazából nekem nagyon jól esett, hogy végre egy olyan Nobel-díjas tudós is van, akinek nem csak a szakmai, hanem a társadalmi szerepvállalása is már a kitüntetése előtt igen jelentős volt.

2017.10.03.