ScienceBits

Mindenki Akadémiája

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A szeptember igencsak mozgalmas hónappá vált számomra, bár a blogbejegyzéseim aligha érzékeltetik teljesen, mennyi minden szokatlan dolgot csináltam. A különlegességek között a légszélesebb nyilvánosságot az hozta el, hogy az M5 televízió bemutatta a Mindenki Akadémiája sorozatban azt az előadást, amelyet Vízilónaptej címmel én tartottam a kamerák előtt.

Ezt a meghívást a Typotex Kiadónak és az általuk nemrég kiadott könyvemnek köszönhetem. Így juthatott el az M5 szerkesztőihez a nevem és az elérhetőségem, akik először e-mail-ben kerestek meg. Az előadás előtt egy szűk öt perces portré van a műsorban, ennek a forgatásához háromtagú stáb látogatott el hozzám Debrecenbe. Legalább egy órányi anyagot forgattak velem a munkahelyemen és az Agóra Tudományos Élményközpontban, hogy legyen miből válogatni. El is követtem pár amatőr hibát, amelyek közül kettő végül még képernyőre is került. Az egyik az, hogy kémiai laboratóriumban pipettázni kezdtem, de nem vettem fel sem köpenyt, sem védőszemüveget (éppenséggel desztillált vízzel dolgoztam, de így sem szabadna ennyire rossz példát mutatni). Az Agóra távcsövénél is forgattunk: itt elég laikusan imitáltam a távcső használatát, ebből egy hozzáértő azonnal kitalálja, hogy nem láthatok benne semmit.

Az előadást egy stúdióban vették fel Óbudán, fizetett közönség előtt. Azon a napon talán nyolc epizódot is forgattak, én valahol a nap közepén voltam. Volt egy-két szokatlan dolog, amihez nehéz volt alkalmazkodnom. Végig egy helyben kellett állnom: normálisan én még fél percet sem töltök el mozgás nélkül egy egyetemi előadás megtartása közben. Nem lehetett mutogatni sem az ábráimon: belátom, hogy ez a kötöttség indokolt lehet, mert a tévénézők számára ez aligha látványos. A diáim általában a hátam mögötti hatalmas képernyőn jelentek meg, de sokat hátranézni nem lett volna jó, így elég kevés kapcsolatot tudtam velük tartani.

Az előadás körítéséhez még hozzátartozik, hogy sminkesem, fodrászom és stylist-om is volt; közülük csak a sminkes foglalkozott velem tíz másodpercnél többet. Eredetileg azt kérték, hogy 22 perc legyen az előadás. Erre azt mondtam, hogy ezt viszonylag pontosan tudom tartani, ha látok magam előtt egy órát. Ilyesmi eleve volt beépítve is a stúdióban, nemcsak az én kérésemre csinálták. Nagyon bíztam a rutinomban ilyen szempontból, s nem is csalódtam: 22 perc 8 másodpercnél fejezte be a mondanivalómat. Közben egyszer sem állt meg a forgatás, ez a számomra meglepetés volt. Azt én is éreztem, hogy jobban keresem a szavakat, mint például egy általános kémia előadáson, de talán ez nem zavarta túlságosan a beszédem érthetőségét. Miután lementem a színpadról, két szerkesztő is bemondta valahonnan hangosan, hogy végig jó volt a felvétel.

Tévésztár biztos nem leszek (ehhez valószínűleg nem csak a szándék hiányzik belőlem), de azért kellemetlen nyomot sem hagyott bennem a tévéfelvétel. Mi több, ha újra hívnának a Mindenki Akadémiájába, akkor újra megpróbálkoznék vele – természetesen valami egészen más témával.

2017.09.20.