ScienceBits

Vegyészmérnök-oktatás nemzetközi dimenziókban

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Az április vége és a május még egy átlagos évben is sok, munkával kapcsolatos utazást jelent a számomra, de 2017 egészen ijesztően kivételes ebből a szempontból. A húsvét utáni héten kétszer is egynapos túrát tettem Budapestre - ez egy számomra ideálisan működő világban már önmagában is egy féléves adag lenne.

A European Federation of Chemical Engineering (kb. Vegyészmérnökök Európai Szövetsége) egy nagy nemzetközi szervezet, mely különböző célokból egy halom munkacsoportot tart fenn - az egyik éppen oktatási kérdésekkel foglalkozik. Ez a csoport félévente találkozik, a 2017-es tavaszi ülésnek éppen Budapest, pontosabban a Műegyetem adott otthont. Már írtam arról a blogon, hogy a Magyar Kémikusok Egyesületében az Oktatási Bizottság elnöke lettem tavaly; elsősorban ezért szerettem volna megtudni azt, milyen kérdésekről van szó egy ilyen összejövetelen.

Kaptam is engedélyt arra, hogy kívülállóként részt vegyek az eseményem. Eredetileg azt gondoltam, hogy a szerepem a hallgatás lesz, de aztán másként alakultak a dolgok: minden magyarországi vegyészmérnök-képző intézmény bemutatkozott röviden. A Debreceni Egyetem beletartozik ebbe a körbe, de képviselőként csak én voltam ott, így aztán ez a feladat rám maradt. Alapjában véve erre én teljesen alkalmatlannak éreztem magam: nincsen mérnöki diplomám, a debreceni vegyészmérnökképzés kidolgozásának semelyik fázisában nem vettem részt, bár vegyészmérnökök-hallgatókat éppenséggel tanítok alap- és mesterképzésben is. Emellett a péntek kilenc órakor kezdődő ülésről el is késtem, mert előző nap este nem tudtam még Budapestre utazni. Így aztán egy szűk órával a kezdés után értem oda az összejövetelre, és néhány perccel később el is kezdtem a bemutatót, amelyet – talán sejthető – nem eresztettem bő lére. Általánosságban beszéltem a Debreceni Egyetemről és a vegyészmérnök-képzésről előző nap megkapott alapadatokról.

Ezután a munkacsoport három különböző oktatási kérdést tárgyalt meg. Igazából ezen rész előtt hallgatási fogadalmat tettem magamban, amit aztán kénytelen voltam megtörni, de ennek az oka az volt, hogy személyesen tőlem is kérdeztek a vitában. Összességében az volt az érzésem, hogy igen nagy tapasztalatú szakemberek vannak ebben a munkacsoportban, viszont kívülről kapott, igazából komoly feladatuk nincsen, s gyakran rágódnak azon, hogy milyen kérdésekkel kellene egyáltalán foglalkozniuk. Mintha maga az ülés is egy picit öncélú lett volna: nem igazán látom, hogy a hétköznapok oktatási gyakorlatra bármiféle hatással lenne.

2017.04.21.