ScienceBits

Sir Isaac Newton

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA, HÍRESEK ÉS KÉMIKUSOK

Sir Isaac Newton (1642-1727) nevét valószínűleg mindenki hallotta már, aki tanult fizikát, de a differenciál- és integrálszámítás kifejlesztésével a matematika fejlődéséhez is nagy mértékben hozzájárult. Az már jóval kevésbé ismert, hogy kiterjedt kémiai kutatásokat is végzett a kor szellemében: ma ezt a gyakorlatot alkímiaként emlegetik. A témáról több ezer oldalnyi általa írt szöveg maradt fenn, de röviddel a halála után a Royal Society ezeket a kéziratokat publikálásra alkalmatlannak minősítette. 1936-ban fedezték fel újra őket, amikor a Sotheby’s aukciós ház Gerard Wallop, Portsmouth 9. earl-je megbízásából árverezte őket. Az earl Newton közvetlen leszármazottjától örökölte az iratokat, amelyek azóta angolul Portsmouth Papers néven váltak ismertté. A kéziratokból az is kitűnik, hogy Newton fénnyel és gravitációval kapcsolatos fizikai elméleteinek is komoly alkímiai gyökerei vannak. Az aukción a kéziratokat John Maynard Keynes vásárolta meg, aki akkor már Newton alkímiai munkáinak nagy gyűjtője volt, majd később Newton eredeti kéziratinak egy másik nagy gyűjtője, Abraham Yahuda birtokába kerültek. Többségüket ma az Izraeli Nemzeti Könyvtárban őrzik.

2016-ban egy hasonlóan nagy terjedelmű, korábban magánkézen lévő alkímiával foglalkozó Newton-kéziratot vásárolt az amerikai Chemical Heritage Foundation. Ez ugyan eredetileg egy akkoriban ismert alkímia szöveg kézírásos másolata volt, de saját munkája közben Newton rengeteget jegyzetelt rá.

Newton rengeteg időt töltött alkímiai kísérletezéssel laborjában a más fémeket arannyá átváltoztató bölcsek kövét keresve, valószínűleg jóval többet, mint bármilyen más tudományos munkával összesen. Történelmi utalásokból az is ismeretes, hogy feljegyzéseinek nagy része megsemmisült egy laboratóriumi tűzben. Közvetlenül a tűz után, 1692-93-ban átmenetileg igen zavartan, elmebeteg módjára viselkedett; ennek kialakulásában nagy valószínűséggel komoly szerepet játszhatott a higanymérgezés. Az arany és aranykészítés iránt érzett erős vonzalma lehetett oka élete egyik legfurcsább döntésének is: pályája delén a Cambridge-ben felajánlott professzori állás elfogadása helyett az Állami Pénzverde igazgatója lett, hiszen ezzel az Egyesült Királyság aranytartalékainak első számú felelősévé vált.

Newton alkímiai kísérleteit minél inkább titokban akarta tartani. Fennmaradt egy - a kémiai kutatások előfutárához, az alkímiával egyébként szintén sokat foglalkozó Robert Boylehoz írott - levele, amelyben tudóstársát is arra bíztatja, hogy az ilyen jellegű, titkos tudást ne adja tovább senki másnak.

Newton soha életében nem publikált alkímiai jellegű írást. A hozzáértők szerint viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez munkája sikertelenségének beismerése lenne: akár az is előfordulhatott, hogy úgy érezte, helyes úton jár, s ezért tartott mindent titokban. A Diana fája néven ismeretes alkímia kísérlet nagyon lenyűgözte, s azt a következtetést vonta le belőle, hogy a fémeknek valahogyan élő sajátságokat kell tulajdonítanunk. Mindezt egy olyan korban tette, ahol az alkímia gyakorlatát nagyon súlyosan, időnként még halálbüntetéssel is büntették. Ennek csak részben volt az az oka, hogy az alkimistákat a brit korona gazdag embereket megtévesztő csalóknak tartotta: valójában attól talán még jobban féltek, hogy valakinek egyszer tényleg sikerül előállítani a bölcsek kövét, s így a meglévő aranykészletek értéke semmivé válik.

A kémia csak egy szűk évszázaddal Newton kísérletei után vált önálló tudományággá. Newton minden elképzelhető módon szerette volna a világegyetemet tanulmányozni, de a jelek szerint tudományos és erkölcsi érzéke visszatartotta attól, hogy más alkimistákhoz hasonlóan jelentős érdemeket tulajdonítson magának egy olyan területen, ahol hatalmas kísérleti munkája ellenére sem ért el sikereket.

2017.02.06.