ScienceBits

Love and kisses… Zaphod

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Kurt Vonnegut a kedvenc íróim egyike. A neve által sugallt német kapcsolat ellenére sokadik generációs amerikai volt. Egyszer adott egy interjút a Playboy magazinnak, ennek a következő részletében sokan magunkra ismerhetünk:

„... már Freud írt az akasztófahumorról, ami jellegzetesen közép-európai humor. Az emberek a politikai tehetetlenségükön nevetnek. Az akasztófahumor az Osztrák-Magyar Monarchia népeihez kapcsolódik. Éltek ott zsidók, szerbek, horvátok – sok kis embercsoport, összeszorítva egy valószerűtlen birodalomban. És rettenetes dolgok történtek velük. Kiszolgáltatott, gyámoltalan népek voltak, ezért gyártottak vicceket. A frusztrációjukkal szemben nem volt más eszközük. Itt és ma a Freud által meghatározott akasztófahumort zsidó humornak nevezzük: ez a humor a reménytelen helyzetben élő, gyenge és intelligens emberekről szól.” (Révbíró Tamás fordítása)

Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényét is kedvelem (a folytatásait már kevésbé). Ebből a könyvből érdekes mozifilm is készült, amelyet már jó párszor megnéztem. Az egyik főszereplő Zaphod Beeblebrox, aki a magyar nyelvű Wikipedia szerint „egy könnyelmű, önimádó és idiotizmusra hajlamos galaktikus playboy. Ő a Pángalaktikus Gégepukkasztó feltalálója, és egy ideig a galaxis elnöke.” A film szerint azért van két feje, mert megválasztása előtt szándékosan kizárta agyának azon részeit, amelyek nem elég elnökiek. A filmben ő írja alá azt az elnöki rendeletet, amely elrendeli a Föld megsemmisítését azért, hogy helyet csináljon egy új galaktikus autópályának. Az aláírás szövege pont az, ami ennek az írásnak a címe is: „Love and kisses… Zaphod”.

Mindezek a gondolatok azért jutottak eszembe, mert december 8-án szenátusi választás volt a Debreceni Egyetemen. Azon az egyetemen, amelynek jelenlegi rektorát úgy nevezte ki a miniszter, hogy előtte az akkori szenátus kétharmada alkalmatlannak minősítette erre a posztra. Azon az egyetemen, amely tavaly Ájurvéda Intézet létrehozását határozta el. Azon az egyetemen, amely tetemes anyagi veszteséggel üzemelteti a Nagyerdei Stadiont. Azon az egyetemen, amelynek szenátusa tavaly díszdoktorrá fogadott valakit, akinek tudományos érdemei gyakorlatilag nincsenek, s számára a díszdoktori cím odaítélését az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács sem támogatta.

A szenátusi választás korábbi rendjét is megváltoztatták: a korábban mindenki bevonásával zajló folyamat most úgy zajlott le, hogy gyakorlatilag senkinek a környezetemben nem volt fogalma róla. Ennek a kiszámítható következménye az, hogy sokan nem is mentek el szavazni az általam nagyra tartott kollégáim közül. Én nem így tiltakoztam. Én elmentem, a szavazólap minden lehetséges helyére tettem egy ikszet, majd a lap aljára ezt írtam:

2016.12.08.