ScienceBits

Könyvárverés

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Nagyjából tíz éve voltam először Debrecenben könyvárverésen. A Crystal aukciósház évente egyszer szervez ilyet, mindig november végén. Az egészről úgy szereztem tudomást, hogy az árverés vezetője annak idején kémiát tanult a Debreceni Egyetemen (tőlem is). Egyszer egy karácsonyi kirakodóvásárban akadtam vele össze; ott ő a saját családjának az antikváriumát képviselte, s azóta minden évben névre szóló meghívót kapok az árverésekre. Általában egy-két tételt meg is veszek.

Magát az árverést is meglehetősen szeretem hallgatni, követni. Az idén 400 tétel volt a katalógusban, ezek árverezéséhez szűk három óra kellett. Licitálni háromféleképpen lehet:

1. A helyszínen egy tábla felemelésével.
2. Előzetes vételi ajánlattal. Ennek a lényege az, hogy vannak olyan potenciális vevők, akik nem tudnak (vagy nem akarnak) elmenni magára az árverésre, de egy vagy több tétel érdekli őket. Ilyenkor ők előzetes ajánlatot adnak arra, hogy maximum milyen áron hajlandóak megvenni az adott könyvet. Ők egyfajta elsőbbséget élveznek: ha van vételi megbízás, akkor a kikiáltási áron a helyszínen akkor sem lehet már megvenni az adott tételt, ha a jelen lévők közül csak egyetlen egy embert érdekel. Egy ilyen vételi megbízó automatikusan addig vesz részt a licitálásban, amíg az általa megadott felső értékhatár tart. Érdekes eset az, amikor többen is adnak vételi megbízást ugyanarra a könyvre. Ilyenkor közöttük a licitverseny még az árverés előtt lemegy, és csak egyetlen, a legnagyobb ajánlatot adó megbízó marad "versenyben". Ennek az a következménye, hogy ilyenkor a kikiáltási ár is emelkedik – néha elég drasztikusan.
3. Telefonos licitálással. Ilyenkor az árverés közben telefonon felhívják az érdeklődőt, aki így valós időben vesz részt az eseményeken. A teremben ülők bizonyos szempontból előnyt élveznek az eljárásban: közöttük addig megy az árverés, míg már csak egyetlen licitáló marad, s a telefonáló ebben a helyzetben teheti meg az első ajánlatát. A saját tapasztalatom az, hogy a telefonos licitálók gyakran elég kitartóak, a kikiáltási ár akár többszörösét is hajlandók megfizetni.

A korábbi években volt egy-két emlékezetes könyv, amit az árverésen sikerült megszereznem. A legrégebbi egy 1817-ben kiadott, kétkötetes, francia nyelvű kémiai könyv Louis Jacques Thénardtól. Vettem már 1863-ban Kolozsváron kiadott magyar nyelvű kémiakönyvet is. Az ilyen régi munkák többek között attól is érdekesek, hogy a periódusos rendszer létezéséről még nem tudhattak az íróik.

Ugyancsak emlékezetes vásárlás volt, amikor Jakucs Lászlónak, egy neves barlangásznak a Béke-barlang felfedezéséről írott könyvét szereztem meg. Ez nem annyira régi (1950-es évek), de sehol azóta nem láttam még.

Az idén kicsit egyetemi lokálpatrióta lettem: egy vaskos kötetet vásároltam, amelyben az egyetem Ásvány- és Földtani Intézetének 1931 és 1949 között megjelent 25 tudományos közleményét gyűjtötték össze. Ráadásul rajtam kívül senkit nem érdekelt ez a tétel, vagyis kikiáltási áron, 20.000 Ft-ért vettem meg. Ez az ár egyébként kb. alsó-középkategóriásnak számít ezen az árverésen: a tételek jelentős része 3.000 és 10.000 Ft közötti áron kel el, de van néhány sztárdarab. Az idén egy vételi megbízó 550.000 Ft-ot szánt egyetlen régi, díszkiadású könyvre. A legnagyobb relatív árnövekedés pedig az a tétel volt, amelynek 4.000 Ft-os kikiáltási árát 180.000 Ft-ra tornázták fel vételi megbízásokkal. Talán mondanom sem kell: ott a helyszínen erre már senki nem licitált.

Az elmúlt években összesen majdnem egy polcnyi könyvet vettem ezeken az árveréseken, az ezekről készített néhány fotó zárja le ezt a bejegyzést:

2016.11.26.