ScienceBits

Munkabizottsági ülés 2016 novemberében

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Már 2008 óta elég aktív szerepet vállalok a Magyar Tudományos Akadémia egy munkabizottságában: titkár vagyok. A dologban az aktivitást az teremti meg, hogy évente kétszer szervezek munkabizottsági ülést, amelyeknek egyébként szép hagyományai vannak. A legutóbbira november 3-4-én került sor Mátraházán, erről szeretnék írni egy kicsit.

A Magyar Tudományos Akadémia hierarchiájában az egyik legfontosabb egység az osztály. Egy osztály elég tág tudományterületet fog össze, én például a VII. osztály, a Kémiai Tudományok Osztálya ügyeit ismerem valamennyire. Az osztályokon belül vannak bizottságok, itt a Fizikai Kémiai Bizottsághoz tartozom, a bizottságok pedig tovább tagolódnak munkabizottságokra. Egy kutató akár két munkabizottságban is lehet(ne) szavazati jogú tag: én csak a Reakciókinetikai és Fotokémiai Munkabizottságban vagyok érdekelt.

Amennyire tudom, minden munkabizottságnak évi két összejövetelt kell tartania, de hogy ezeket mennyire töltik meg tartalommal a tagok, az már igen nagy változatosságot mutat. A saját munkabizottságunk hagyományai egyértelműek: tavasszal a Balaton közelében, ősszel pedig a Mátrában jövünk össze szűk két napra. Az ülés szinte mindig csütörtök-pénteki napokra esik és 15-25 előadás hangzik el rajta. A csütörtök esti, vacsora utáni előadásnak hagyományosan lazábbnak, szórakoztató jellegűnek is kell lennie. A részvételi költségeket mindenki maga fedezi; ez kutatástámogatási pénzekből gyakran lehetséges.

Nagy kár, hogy az Akadémia közvetlenül nem támogatja pénzzel ezeket az üléseket. Ugyanakkor már az is jelentős dolog, hogy rendszeresen akadémiai üdülőkben jöhetünk össze, ahol az árak túlzóknak a legkevésbé sem nevezhetők (most például két ebéd, egy vacsora, egy éjszaka szállás és reggeli teljes költsége 13 000 forintnál valamivel kevesebb volt), s a terem vagy technikai eszközök használatáért nem is kérnek külön térítést. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a szervezésben elég rugalmasak az üdülők munkatársai, s a számlázási gondok megoldásában is segítőkészek, akkor talán a közvetlen pénzbeli támogatás hiánya korántsem annyira bántó.

Az idén ősszel a Mátraházi Akadémiai Üdülő volt a helyszín. Ezt azért szeretem, mert saját erdőrészlete is van, az előadóterem pedig igen jól fel van szerelve benne. Igazából nem is teljesen Mátraházán van: Gyöngyösről fölfelé tartva a Mátrában még jóval a település előtt kell jobbra letérni, de eltéveszteni nehéz, mert az üdülő hosszú kerítése közvetlenül a főút mellett van.

Az is szokás, hogy az első előadás csütörtök délelőtt tíz órakor kezdődik. Ez a balatoni helyszíneknél is így van, így a tavaszi ülés többnyire igencsak korai kelést és indulást jelent Debrecenből. Az üléseken gyakran PhD vagy MTA doktori értekezések előzetes vitáját is megtartjuk, most például az előbbiből kettő is volt. A résztvevők száma nagyjából 30 és 50 között változik, ősszel kicsit kevesebb, mint tavasszal (Mátraházán az idén összesen 39-en vettek részt). Összesen 19 előadás volt, de egy ilyen ülésen nemcsak ez a fontos, hanem az is, hogy a közvetlen szakterület magyar kutatói rendszeresen összejönnek és beszélnek egymással.

Nagyon szép napos, bár elég hűvös időnk volt. Így aztán a pénteki ülészárás és ebéd után nem azonnal indultunk vissza Debrecenbe, hanem a Galyatetőn lévő, nemrég felújított kilátót is útba ejtettük.

2016.11.04.