ScienceBits

A Nemzetközi Kémiai Diákolimpia

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Talán nem nagy meglepetés a blog olvasóinak, hogy diákkoromban szerettem tanulmányi versenyekre járni. Kémiából és matematikából értem el olyan eredményeket, amelyeket akkor sikernek könyveltem el, ezekre mind a mai napig meglepő részletességgel emlékszem. 1992-ben érettségiztem, ugyanebben az évben a magyar csapat tagja voltam a Nemzetközi Kémiai Diákolimpián, ahol ezüstérmet nyertem. Talán sejthető, hogy ez persze nem jelent második helyezést.

Kémiai Diákolimpiákat 1968 óta szerveznek. Hazánk a három alapító egyike, s a sors furcsasága, hogy ez a három ország ma már négy: Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország. Kezdetben a keleti blokkon belül maradt a verseny, de aztán fokozatosan bővült a részt vevő országok köre: mára nyolcvan körül van.

Az 1992-es Kémiai Diákolimpia, amelyen versenyzőként és is ott voltam, nemcsak nekem volt igen emlékezetes: ez volt ugyanis az első, amelyet Európán kívül szerveztek. A helyszín az Amerikai Egyesült Államok volt, közelebbről Pittsburgh (Pennsylvania állam) és a főváros, Washington. Egy későbbi bejegyzésben írok majd az olimpiai emlékeimről. 1992-ben azt gondoltam, az volt az első és egyúttal utolsó alkalom is, hogy Nemzetközi Kémiai Diákolimpián vettem rész.

2008-ban viszont Magyarországon, Budapesten rendezték az olimpiát. Habár addig magyar tanulmányi versenyek szervezésében vagy olimpiai felkészítésben nem vettem részt, mégis volt, aki még emlékezett a nevemre, és meghívtak a szervező bizottságba. Persze azt nem mondhatnám, hogy a közreműködésem nélkül nem szerveztek volna pontosan ugyanolyan jó olimpiát, de azért talán sikerült valamit hozzátennem nekem is, s azóta versenyfeladatokat is elég rendszeresen írok. 2008-ban így aztán végképp minden okom megvolt azt gondolni, hogy a második Nemzetközi Kémiai Diákolimpiai részvételem (ezúttal szervezőként) egyben az utolsó is volt.

Aztán eljött 2016. Éppen egy Budapesten dolgozó kollégám vezeti a Kémiai Diákolimpiák szervezését koordináló nemzetközi testületet. Eredetileg 2016-ra Ausztrália vállalta a rendezést, de ők több mint egy évvel a kezdés előtt lemondták. Helyettük Oroszország ugrott be, ők pont egy éve, a Bakuban szervezett diákolimpia idejére gondolták meg magukat. Még ott a helyszínen Pakisztán vállalta át a feladatot. Ezzel viszont az lett a baj, hogy sok ország külügyminisztériuma szerint Pakisztán nem biztonságos ország, oda hivatalos küldöttség diákokkal nem mehet. Ahogy egyre több ország nyilvánította ki emiatt távolmaradási szándékát, kezdte értelmét veszteni az egész, így aztán Pakisztán is elállt a szervezéstől. Ekkor már 2016 eleje volt. Márciusban kiderült, hogy Grúzia hajlandó ilyen későn is kisegíteni a világot. Viszont a hagyományos másfél-két évig tartó feladat-előkészítő munkát így már nem lehetett végigcsinálni, és megfelelő tapasztalatú grúziai szakemberekből sem lehetett már összeszedni a kb. 35 tagú tudományos szervezőbizottságot. Így aztán nemzetközi gárdát toboroztak, s ebbe Katával mi is meghívást kaptunk.

Ez már a harmadik részvételem lesz Nemzetközi Kémiai Diákolimpián. Ha minden jól megy, a blogon az eseményekről naplószerűen, a bejegyzéseket esténként frissítve fogok beszámolni. És természetesen most is - immár harmadik alkalommal - azt gondolom, hogy ez most már tényleg az utolsó alkalom, amikor részt vehetek ezen a rendezvényen.

2016.07.18.