ScienceBits

A Mentőexpedíció valósághűsége

TUDOMÁNYOS? FANTASZTIKUS!

Ezen sorok írásakor a mozikban még mindig megy a Mentőexpedíció című film (eredeti angol címe: The Martian). A könyvesboltokban már magyar fordításban is kapható az a könyv, amin a történet alapul; ezt egy Andy Weir nevű amerikai szerző írta, aki a Wikipédia információ szerint mindössze egyetlen évvel idősebb nálam. A film sikere elég jelentősnek tűnik a mozikban, és azt is jólesően veszem észre, hogy egyfajta visszatérést jelent ahhoz a közeljövőben elképzelt, tudományos szempontból is jelentősen megalapozottnak tűnő Sci-Fi-irányzathoz, amely miatt én fiatal koromban megszerettem ezt a műfajt. A kedvenc szerzőim − Jules Verne, Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Stanislaw Lem és a Sztrugackij-testvérek − műveiben azon túl, hogy a képzelőerőnek nagy szerepe van, a világnak logikusnak kell lennie, és a tudománynak is igen jelentős szerep jut.

A főszereplőt, Matt Damont a Csillagok közt (angolul Interstellar) című filmben egyszer már magára hagyták egy legkevésbé sem barátságos bolygón. Akkor nagyon nem viselte jól a dolgot, de úgy tűnik, mostanra már megszokhatta ezt, vagy esetleg a Földtől mért kisebb távolság miatt eleve optimistábban állt az eseményekhez. Mindenesetre igen érdekes megfigyelni azt, ebben a filmben semmi természetfeletti nincsen: sem a Marson nem lesz hirtelen belélegezhető légkör (lásd A Vörös Bolygó című film), sem az űrutazások időigényét és üzemanyagkorlátait nem hagyják figyelmen kívül. Andy Weirrel egyszer meghallgattam egy interjút a Planetary Radio-ban: azt mondta, hogy megpróbálta minél valószerűbbre írni az eseményeket.

Talán ezért is mókás dolog számba venni azt, hogy − legalább is szerintem − milyen képtelenségek és következetlenségek vannak a filmben:

1. A filmben többször is kitör egy-egy látványos és pusztító porvihar. Tekintettel arra, hogy az átlagos légköri nyomás a Marson 600 Pa körül van, amely a Földön uralkodóénak alig több mint 0,5%-a, ilyen légköri jelenség elég képtelenségnek tűnik. Egyébként ez még az Andy Weirrel készített interjúban is szóba került, ahol ő annyit mondott rá: a filmben feltétlenül szükség volt arra, hogy képeken is látványos oka legyen annak, hogy az űrhajósok magára hagyják egy társukat.
2. A krumplitermesztésnek véget vető baleset után a főhős ragasztószalaggal és fóliával izolálja bázisát a marsi légkörtől. Igen nehéz elhinni, hogy ezek az anyagok kibírnák az ember számára kellemes normál légköri nyomás és a marsi csekély nyomás közötti különbség által generált feszítőerőt. Ez még akkor sem tűnik valószerűnek, ha nem levegővel töltötték fel a bázist, hanem az egyébként szükségetlen nitrogén kihagyásával tiszta oxigénnel, s így a benti nyomás csak egyötöde a földinek.
3. A tárgyak, beleértve az űrhajósokat is, túlságosan is gyorsan esnek a filmben. A Mars kisebb bolygó, mint a Föld, ezért a tömege is kisebb. A felszínen a gravitációs gyorsulás kb. 40%-a a földinek. Tehát a tárgyak eséséhez több, mint máfélszer annyi idő kellene, mint amennyit a Földön edzett érzékünk természetesnek tart. (Az Apolló-programban a Hold felszínén végzett felvételeken ez a különbség nagyon jól észlelhető és még látványosabb, mert a holdi gravitációs gyorsulás csak kb. 15%-a földinek). Filmkészítési szempontból ez a probléma talán érthető: az ilyen látvány a nézőközönség többsége számára alighanem idegen és szokatlan. Ugyanakkor a technikai megoldás nem annyira bonyolult: egyszerűen a felvételi sebességnél lassabban kell vetíteni a filmet, s így az akár fél órával is hosszabb lehetett volna.
4. Az 1997-ben a Marsra leszálló Pathfinder űrszonda közelében a filmben túlságosan sok a hegy. Amennyire tudom, akkoriban igen fontos szempont volt, hogy rendkívül sík vidékre történjen a leszállás, mert a pontos helyet előre kiszámítani képtelenség volt.
5. A krumplitermesztésnél ugyan a főhős nagy erőfeszítéseket tesz a megfelelő vízellátásért, de a szén-dioxid kérdésével már egyáltalán nem foglalkozik, pedig ez nagyon is szükséges a növények fotoszintéziséhez. Az ember által kilehelt szén-dioxid mennyisége nem lehet elég ennyi növény fejlődéséhez. A Mars légköre egyébként kb. 96%-ban szén-dioxid, tehát a probléma nem megoldhatatlan.

2015.12.05.