ScienceBits

Szerelmi bájital és a gyógyszerészet

TUDOMÁNY ÉS IRODALOM

Nem különösebben szeretek tévét nézni. Már eleve a „tévézés” kifejezés is idegen tőlem: én igazából egy műsort vagy filmet nézek meg a tévében, de azért nem kapcsolom be a készüléket, hogy valamelyik csatornán találjak valami nézhetőt. Úgy érzem, ezzel a hozzáállással igencsak kisebbségben vagyok, és nemcsak Magyarországon.

A tévéműsorokkal kapcsolatban a legfőbb bosszantó tényező persze a töméntelen reklám. Megértem, hogy ez gazdasági szükségszerűség, de ettől még nem kedvelem. Kata, a feleségem, érdekes megfigyelést tett a reklámokkal kapcsolatban: Magyarországon kétféle csatorna létezik. Az egyiken a reklámok majdnem pontosan fele gyógyszerreklám; ezeken még nagyjából arra is ügyelnek, hogy valóban felváltva legyenek a gyógyszert és nem gyógyszert hirdető reklámok. A második típusú csatornán csak elvétve akad más, mint gyógyszerreklám.

Mindez óhatatlanul eszembe jutott akkor, amikor a debreceni színházban Gaetano Donizetti (1797-1848) Szerelmi Bájital (L'elisir d'amore) című vígoperáját néztük meg egy szombat este. Operakedvelő oktatótársunktól Kata már előre megtudta, hogy a zene és a történet is jó, de arra azért nem számítottam, hogy a mai világra érvényes mondanivalót is ennyire könnyen találok benne. Azt hiszem, azonnal érthető lesz, mire gondolok, ha idézek egy kicsit a szövegkönyvből. Az egyik főszereplő, foglalkozását tekintve vándorgyógyszerárus Dulcamara belépője így hangzik (az idézet sok sor, de soronként csak kevés betű; a fordítás Blum Tamás érdeme):

„Mivel a hírem már messze szállt, Így tudnotok kell róla, Hogy én volnék a medikus, A híres enciklopedikus, A doktor Dulcamara, A bölcsességek tára, Senki nem gyógyít, mint én, Ezt tudja minden élő… (hirtelen elakad) és… és… a többi szintén. Az embereknek jótevője, Doktorok közt doktor, Ki megkímélek népeket A bajtól és a gondtól, A boldog élet kulcsa nálam olcsón kapható, A gyógyszer, melyet feltaláltam, minden bajra jó. (elővesz egy üveget) E csodagyógyszer tartalmaz Egy lila színű nedvet, Mely gyógyítja a kolerát És megöli a tetvet, De nem tartalmaz mérget, Mert törvényesen védett, A hatásáról két szemével Meggyőződhetik. Egy hetvenéves agglegény, Ki éjjelente mindhiába Nyekergette ágyát, Hogy teljesítse vágyát, Gyógyszerem által Tíz gyereknek nagypapája lett, És most is él, ha meg nem halt, Mert gyógyszeremből vett. Az íze jobb a méznél, És itt van éppen kéznél, Hát vásárolják gyógyszerem, Mely minden bajra jó, Ha házassága vérszegény, És öröme nincs semmi, Csak kínálja meg férjurát, Ha anya akar lenni. A himlő és a szeplő, Mind elmúlik egy-kettő. Ha bárhol támad görcse, A pénzét erre költse, Mert minden kínja elröpül, Ha gyógyszeremből vesz. Ti özvegyek és szüzek, Ti legények és férjek, Még néhány üveg kapható, Hát ne hagyjátok itt. Kit elnyelt már a sírverem, Még meggyógyítja gyógyszerem, Mert ettől nyomban távozik Az epekő és a vesekő, A hasmenésed rendbejön, A fogfájásod elköszön, Még születendő gyermeked is Egészséges lesz, De felfordul a svábbogár, S a poloskákra döghalál, És meggyógyítja asszonyod, Ha nem tud szülni magzatot. Hát itt a legjobb alkalom, Ti özvegyek és szüzek, A csodatévő gyógyszert Most próbálja meg mind. Csak rajta, rajta, özvegyek, Csak rajta, rajta, gyermekek, Ha megveszitek gyógyszerem, Elmúlik minden baj. Bizony, elmúlik minden baj, Bizony és nem lesz többé kopasz fej, Csak földig érő haj. Csupa külföldről jött fűből van, Mely egyenként is drága. No, de most az a kérdés, Mi a bűvös szer ára? Ötven tallér? Nem… Harminc? Nem… mennyi? Most tessék jól figyelni! Hogyha lesz majd egy kis részem Némi közmegbecsülésben, Akkor megszámítom nektek Szinte ingyen gyógyszerem.”

Donizetti ezt az operát 1831-ben írta, állítólag mindössze hat hét alatt. Úgy látszik, a gyógyszerreklámozáshoz való hozzáállás azóta sem változott sokat, legfeljebb finomodott egy kicsit és a reklámozási csatornák fejlődtek. Egy kis ízelítő az opera cselekményéből:

Nemorino - egy nem túl jómódú fiatal földműves - odáig van a korban hozzá ugyancsak illő leányért, Adináért. Adina olvasta Trisztán és Izolda történetét, s ebben lenyűgözte őt az a szerelmi bájital, amelynek elfogyasztása után Izolda megszerette Trisztánt. Maga is szeretne ilyenből inni. Nemorinonak tehát adott a feladat. Éppen kapóra jön a falucskába érkező vándorgyógyszerárus, Dulcamara, akinél - saját állítása szerint - kapható is ilyesmi. Azon a furcsaságon, hogy a Trisztán és Izoldában írottakkal szemben a bájitalt Nemorinonak kell elfogyasztania ahhoz, hogy Adinára legyen hatása, különösebben nem akad fenn senki. Dulcamara saját biztonsága érdekében azért hozzáteszi, hogy a hatásra huszonnégy órát kell várni...

Közben viszont Adina egy káplárt tüntet ki figyelmével, s az esküvőt is sürgősen tervezik, a varázsital addig nem kezd hatni. Tehát Nemorino visszamegy Dulcamarához azzal a kéréssel, van-e azonnali hatású szere. A gyógyszerárus nem nemet mond rá, hanem egy elég borsos árat, mert tudja, hogy az előző körben már egyébként is elszedte a fiatalember összes pénzét. Nemorino viszont felcsap katonának, és ezért a káplár, aki a szerelmi vetélytárstól való megszabadulás lehetőségét ismeri fel, elég jelentős összeget fizet neki. Dulcamarának így nincs választása, valamit adnia kell azonnali hatású bájital néven.

Ezzel egy időben a falu fiatal lányai között elterjed a hír, hogy meghalt Nemorino nagybátyja, aki jelentős vagyont hagyott rá. Így Nemorino az ital elfogyasztása után elégedetten nyugtázza, hogy a gyógyszerárus valóban igazat mondott, aki először elég hitetlenkedve szemléli az eseményeket, majd maga is jó nagyot húz az italból (hogy ez hatástalan marad, az már nem zavarja olyan nagyon, hiszen ő pénzt akar keresni és nem asszonyt). Nemorino még az áhított Adina kegyét is elnyeri, de a káplár sem marad női társaság nélkül. Dulcamara pedig ilyen siker után természetesen igen borsos áron árusítja ki teljes készletét, vagyis a végén mindenki nagyon-nagyon boldog lesz.

Ha egyébként megfigyeljük Dulcamara belépőjét, a mai gyógyszerreklámok talán minden lényeges eleme megvan benne:

• „..én volnék a medikus, a híres enciklopedikus,”: Megpróbálja a tudományban jártas, tiszteletre méltó személy látszatát kelteni - erről független információt szerezni úgyis nehéz.
• „Még néhány üveg kapható, hát ne hagyjátok itt.”: Ha mások is ennyit vesznek a szerből, az aligha lehet rossz.
• „Egy hetvenéves agglegény, ki éjjelente mindhiába nyekergette ágyát, hogy teljesítse vágyát, gyógyszerem által tíz gyereknek nagypapája lett,”: Elsőre talán meggyőzőnek hangzó, de valójában ellenőrizhetetlen, mi több, egy kissé talán logikátlan történet egy betegről (hány éves korában lett nagyapa az, aki hetvenévesen még agglegény volt?).
• „Csupa külföldről jött fűből van,”: Ha nem a saját hazánkban állítanak elő egy gyógyszert, akkor az egy kicsit titokzatos és persze csakis kivételesen hatásos lehet.
• „Az embereknek jótevője, doktorok közt doktor, ... megszámítom nektek szinte ingyen gyógyszerem.”: Megpróbálja meggyőzni a célközönséget arról, hogy ő tulajdonképpen jótevő, aki anyagilag nem is jár jól.
• Végezetül annyiféle bajt nevez meg a monológ alatt, hogy márcsak attól is biztosan mindenki elkezdi magát betegnek érezni.

Azt hiszem, érdemes legalább egyszer meghallgatni ezt a belépőt. A tévében ugyan ennek hatására nem lesz kevesebb a gyógyszerreklám, de legalább egy ideig mulatságosabbak lesznek.

2015.10.17.