ScienceBits

Előadás a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Alma mater. A második szóban alighanem sokan felismerik a latin ’anya’ szót, de az első meglehetősen érdekes félreértésekre adhat okot, mert magyar jelentése is van. Alma latinul annyit tesz: ’éltető, tápláló’. Az Alma mater kifejezést manapság elsősorban egyetemre szokták használni, de ettől még talán egy gimnáziumra is lehet. Különösen, ha annyira szép emlékei vannak róla valakinek, mint nekem az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumról, ahová négy évig jártam.

Ezért is esett nagyon-nagyon jól, amikor a volt iskolámba hívtak előadást tartani. Az időzítés elég speciálisra sikeredett: szűk két héttel azután, hogy egyetemi tanárnak neveztek ki. Húsz körüli középiskolában jártam már; az ilyen alkalmaktól és az általam tartott előadásoktól azt remélem, hogy hozzájárulnak a természettudományok népszerűsítéséhez. De a Gárdonyi az valami egészen más, mint az összes többi volt.

1992-ben érettségiztem ott, s nem sokkal utána a ciszterci rend vette át volt gimnáziumom működtetését. Őszintén megvallva akkor semmi jót nem vártam ettől a változástól, sokáig nem is különösebben szívesen hallgattam az újabb és újabb híreket. Mostani látogatásom alkalmával azonban igen kellemesen csalódtam. Sok mindent felújítottak, mióta utoljára jártam ott: a könyvtár, a díszterem és a kétszintes (!), megnagyobbított tornaterem is olyasmi, ami akár legszebb álmaimban is szerepelhetett volna, ha ilyesmikről álmodnék.

A pozitív benyomásaim nem korlátozódtak az épületre. Nekem úgy tűnik, a katolikus egyház számára a színvonalas oktatás számít elsődlegesnek ebben az iskolában, és nem a vallásosság terjesztése, illetve az utóbbi legfeljebb egy az eszközök közül az előbbi cél elérésében. Beszélgettünk egy kicsit az igazgatóval és néhány tanárral. Megható volt a tanári hivatástudatuk.

Persze elsősorban előadást tartani mentem, ez déli tizenkettőkor kezdődött. A díszterem majdnem teljesen megtelt, alighanem vagy öt osztálynak a rendes tantermi óra helyett kellett meghallgatnia engem. A téma Természettudomány az irodalomban volt, erről korábban jó párszor beszéltem már, például a nagyon szép emlékű Science Café előadáson is, amelyet 2014-ben tartottam a debreceni Libri könyvesboltban. Van benne szó Shakespeare-ről, Thomas Mannról, Homéroszról, Lev Tolsztojról, Jókai Mórról, Mikszáth Kálmánról és Isaac Asimovról is. A bevezetésnél elmélkedtem egy kicsit arról, hogy a többnyire múltban játszódó történeteket elmondó szépirodalomnak talán első látásra nincs különösebb tanulsága a jelenre, de ez csak a felszín. Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényében például könnyű elképzelni, hogy a vörösingesek lilára cserélték a kedvenc színüket, a Pál utcaiak átköltöztek az Üllői útra, s a grund helyett az Újpest-Fradi meccseken találkoznak: a jelenség szociológiai vagy társadalmi lényegét a régi történet is ugyanúgy megfogja.

Nagyon jól esett, hogy egykori kémiatanárnőm, Andó Jánosné is bejött az előadásomat meghallgatni, pedig egy ideje már nyugdíjas. A volt matematikatanárom, Hevesi Zoltán pedig az előadás után egy fizika fakultációs órára hívott meg, ahol előbb ő mesélt rólam, majd én meséltem magamról. A célja minden bizonnyal az volt, hogy egyfajta példaképként álljak a mai diákok előtt. A jövő majd eldönti, sikerült-e...

Az eredeti megegyezés az volt, hogy ősszel kétszer is tartok ilyen előadást: a második november 30-án lesz majd, ekkor közismert gyógyszerekről és felfedezésükről fogok beszélni.

2015.09.14.