ScienceBits

MKE Nemzeti Konferencia

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A Magyar Kémikusok Egyesülete négy éve szervezte meg először Sopronban a Nemzeti Konferenciának nevezett rendezvényét. Őszintén megvallva nem tartozom a széles tudományterületet átfogó, nagy méretű konferenciák rajongói közé. Mindössze kétszer vettem részt hasonló nemzetközi megarendezvényen: a 2012-es prágai és a 2014-es isztambuli EUCHEMS konferencián. Meglehet, fenntartásaim önbeteljesítő jóslattá nőtték ki magukat, de egyik esetben sem tartottam a konferencia szakmai értékét valami nagyra, különösen nem a részvételi költségekhez viszonyítva. Az Amerikai Kémiai Társaság félévenként tartott megakonferenciáján ugyan soha nem jártam, de így látatlanban az a benyomás alakult ki bennem, hogy a Magyar Kémikusok Egyesülete ezt próbálta meg honosítani.

A nagy rendezvényekkel szembeni fenntartásaim a Nemzeti Konferencia ellen is megvoltak mind négy éve Sopronban, mind az idén Hajdúszoboszlón. Az egyetlen ok, ami mégis részvételre késztetett az idén: meghívtak, hogy legyek egy szekció elnöke, és a kutatócsoportunkból többen is előadást tartottak. Hajdúszoboszló autóval fél órán belül elérhető a házunktól, így aztán egyértelmű volt, hogy szállásra nem lesz szükség. Négy éve Sopronban is ott voltam (mérhetetlenül hosszab autózás...), de annak egész más oka volt: az egyik szekció egy korábbi nagy pályázatunk (CHEMIKUT) egyfajta bemutató rendezvénye volt, ahol alprojektvezetőként előadást is kellett tartanom.

Hajdúszoboszlón végül is többet láttam a konferenciából, mint amennyit eredetileg szerettem volna. Ennek az oka az volt, hogy egy héttel a nyitónap előtt felhívott minket (a többes szám feleségemet, Katát foglalja még magában) a Magyar Kémikusok Egyesületének ügyvezető igazgatója és segítséget kért a szervezésben. Ebbe bele is egyeztünk, mi több, még egy további segéderőt is vittünk magunkkal a Debreceni Egyetem hallgatói közül. A feladatunk az volt, hogy az előadóknak a számítógép-kezelésben és előadás-indításban segítsünk, az előadások fájljait a szekciók előtt összeszedjük. Úgy érzem, ezt tisztességgel meg is tettük.

Az előzetes várakozásomnál kicsit pozitívabb benyomásokat tett rám a konferencia. Volt egy-két fennakadás: az egyik analitikai szekció azért kezdődött későn, mert az elnök majdnem tíz perces késéssel érkezett, egy másikban pedig nem is jött el az elnök, és helyettesítésről sem gondoskodott. Ezen szekciók egyikében az egyik előadás elmaradt, mert az előadó nem jelent meg. Ez is csak ott és akkor derült ki... Az előre kiadott időrendhez képest elég jelentős csúszások jöttek össze, ami aligha segítette a szekciók átjárhatóságát. A jelek szerint a legtöbb előadó úgy értelmezte az előadás megadott időtartamát, hogy az néhány perccel túlléphető, vitára pedig nem kell időt tervezni. Talán az öt párhuzamos szekció is túlzás volt a résztvevők létszámához képest: az egyik analitikai szekciót például alig tizenöten hallgatták meg a plenáris előadásokhoz is használt nagy teremben.

Persze nem akarom csak a negatívumokat kiemelni. Az analitikai szekcióban, ahol segítő voltam, több olyan előadás is akadt, amelyet érdekesnek gondoltam, noha valószínűleg a címe alapján nem mentem volna be rá. Emellett a széles tudományterületet átfogó rendezvények elleni fenntartásaim is árnyaltabbá váltak: inkább a nagy méret (sok résztvevő, akik közül a kevés ismerőssel is képtelenség találkozni) lehet elsősorban a gond és nem a széles szakmai spektrum. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Hajdúszoboszlón a résztvevők jelentős többségét személyesen ismertem, sokukkal találkoztam is és elég változatos beszélgetésekben vettem részt. A négy évvel ezelőtti soproni konferenciához képest nagy előny volt az, hogy a szállás és az előadások helyszíne lényegében ugyanaz volt; ennek a ténynek a jelek szerint önmagában is jelentős közösségszervező ereje van.

Összességében egy jól szervezett munkabizottsági ülést vagy Komplexkémiai Kollokviumot szakmai szempontból még mindig értékesebb rendezvénynek tartok, mint a Nemzeti Konferenciát, de a viszonylag szűk magyar kémikustársadalomban láthatóan az utóbbira is van igény, mi több, a rendezvény sajátos hangulata és presztízse is állandósulhat. Ehhez talán az is lényeges, hogy viszonylag ritkán legyen: négyévente egyszer épp megfelelőnek tűnik.

2015.08.31.