ScienceBits

Science Fiction, Preyer Hugo és a Dowanga-barlang

TUDOMÁNYOS? FANTASZTIKUS!

Fiatal koromban (... talán mielőtt betöltöttem a 25-öt) nagyon szerettem tudományos-fantasztikus regényeket olvasni. Tagja voltam a Nemere István köré szerveződő könyvklubnak, Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Jules Verne és Stanislaw Lem legtöbb magyarul fellelhető művét többször is olvastam, Frank Herbert Dűne-univerzuma sem volt teljesen ismeretlen számomra. A következő jó másfél évtizeden át viszont inkább klasszikusabb irodalmat olvastam.

2012 novemberében aztán újra vettem egy Galaktika magazint, s nem sokkal később az újabb termésű, Brian Herbert és Kevin Anderson nevéhez fűződő Dűne-regényekből is elolvastam néhányat - immár angolul. A Galaktikát azóta is minden hónapban szorgalmasan megveszem és az utolsó betűig elolvasom, habár az igazat megvallva, nagyjából minden harmadik elbeszélés nyeri el benne a tetszésemet.

Ekkor már pár tucat magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztő cikk és egy könyv szerzője voltam, néhányan pedig sikerrel teremtették meg bennem azt az érzést, hogy van tehetségem az íráshoz. Így aztán arra gondoltam, hogy más műfajban is próbálkoznom kellene. Ha jól emlékszem, 2013 tavaszán éppen a Galaktikában olvastam az AVANA egyesület által meghirdetett Preyer Hugo novellapályázatról. Erre írtam és küldtem be egy tudományos-fantasztikus elbeszélést A Dowanga-barlang címmel.

Preyer Hugo nevét akkor nem is ismertem. A magyar nyelvű Wikipédiában szerepel a neve, de az írásai közül azóta sem olvastam egyetlen egyet sem. Lehet, hogy furcsa, de igazából nem díjat szerettem volna (ha ez kívánság volt, akkor teljesült is...), hanem mindenekelőtt az olvasókhoz szerettem volna eljutni. A pályázatra beküldött legjobb munkák ugyanis megjelennek az Új Galaxis antológiában.

A pályázati feltételek között szerepelt a következő: „A pályázaton minden olyan alkotó részt vehet, akinek még nem jelent meg önálló kötete.” Ez aggasztott egy kicsit, mert akkor a Száz kémiai mítosz már bőven kapható volt a könyvesboltokban, de hát az nem is önálló kötet a három társszerző miatt, és különben is egészen más műfaj. Nem is kaptam olyan visszajelzést, hogy gond lett volna ezzel.

A pályázatokat háromfős zsűri értékelte. Igen szép kis munka lehetett: 112 novellát elolvasni már önmagában sem irigylendő feladat, de ezen még minden bizonnyal tovább rontott az a tény, hogy a pályamunkák jelentős része aligha tetszett különösebben a zsűrinek. Minden tag 0-tól 15 pontig értékelte az egyes novellákat. A Dowanga-barlang összesen 40 pontot kapott, a 112 beküldött mű közül 9 ért el ennél többet, még négy pedig ugyanígy szerepelt. Szöveges értékelést a zsűri két tagja írt, a kettő együtt talán kitesz egy bővített mondatot:

„Érdekes, időutazásos történet. Önbeteljesítő jóslat… (BKK)
Ez is egy jó sf. (VL)”

Az Új Galaxis antológiába nem válogatták be a novellámat, de a pályázat honlapján megjelent. Ez az oldal azért is érdekes, mert olvashatók rajta a zsűri egyes elbeszélésekhez fűzött megjegyzései, s ezekben nem egyszer bizony elég jelentős kritika is van. Így azt akár sikerként is elkönyvelhetném, hogy az én elbeszélésemet elkerülték az ilyen megjegyzések.

A pályázaton a Szamaránszki Gábor író nevet választottam. Ez sajnos egyáltalán nem úgy működött, ahogy elképzeltem, mert a tényleges nevemet is leírták mindenhol az írói névvel együtt. Vezetéknévként édesanyám leánykori nevét választottam; az írói névvel Lőrincz L. Lászlóhoz (avagy Leslie L. Lawrence) hasonlóan műfaji elkülönítést akartam elérni, mert a Lente Gábor névhez tudományos szakcikkek és tudományos ismeretterjesztő írások fűződnek.

A pályázat honlapján a novella címe kötőjel nélkül, különírva jelent meg. Amennyire én tudom, ez nem felel meg a jelenlegi magyar helyesírás szabályainak, amelyek szerintem ebben az esetben egyértelműen kötőjeles írásmódot írnának elő (A magyar helyesírás szabályai tizenegyedik kiadásában a 176. pont foglalkozik ezzel), eredetileg én így is küldtem be a címet.

Időnként gondolkodom azon, hogy valóban sikerült-e olvasókat elérnem a pályázat révén. Nem vagyok meggyőződve róla. A három zsűritagon és a feleségem, Katán kívül egyetlen egy olvasóról tudok még bizonyosan. Talán ez a blogbejegyzés több eredményt ér majd el...

A novella elérése:

2015.05.16.