ScienceBits

Primo Levi

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA, HÍRESEK ÉS KÉMIKUSOK

Primo Levi (1919-1987) a XX. század egyik leghíresebb olasz írója volt. Olvasói számára minden bizonnyal nem újdonság, hogy nyugdíjazásáig a vegyiparban dolgozott, mert ez a tény művei jelentős részében is fontos szerepet kap. Periódusos rendszer című elbeszélés-gyűjteményét a Brit Királyi Intézet 2006-os szavazásán a „minden idők legjobb tudományos könyve” címet kapta meg (ld. keretes írás lent).

Primo Levi Torinóban született liberális zsidó családban. Édesapja, Cesare az első világháború előtt évekig Budapesten dolgozott a Ganz gyárban, majd 1944-ig a cég olaszországi képviselője volt. Cesare nagyon szeretett olvasni és felesége, Ester is igen művelt volt. A családnak a torinói Corso Re Umberto utcában volt lakása, Primo Levi kisebb megszakításokkal szinte egész életében ott élt.

Primo kitűnő tanuló volt, 1934-től a Massimo d'Azeglio liceo classico középiskolában tanult, amely képzési színvonala mellett antifasiszta érzelmű tanárairól is nevezetes volt. Az oktatók között volt Cesare Pavese (1908-1950) is, aki később kora egyik leghíresebb olasz regényírója lett. Primo Levi iskolásként olvasta Sir William Henry Bragg (1862-1942), az 1915-ös fizikai Nobel-díjas tudós által írt, A dolgok természete című könyvet, amelynek hatására a kémiát választotta élethivatásául. 1937-ben vették fel a torinói egyetemre, s 1941-ben végzett kitűnő eredménnyel. Az akkoriban elfogadott antiszemita törvények miatt nehezen talált diplomamunkájához témavezetőt, végül Dr. Nicolò Dallaporta irányítása mellett vizsgálta a királis vegyületek konfigurációjának megváltozásával járó Walden-inverziót.

Primo Levi már egyetemista korában is nagyon szeretett a hegyekben kirándulni, így 1941 decemberében örömmel fogadta el egy bánya állásajánlatát: munkája során az ott képződő meddő nikkeltartalmát kellett kinyernie. Az antiszemita törvények miatt álnéven, hamis papírokkal dolgozott. A helyzet tragikus iróniája, hogy kutatásainak végső célja mindenek előtt a háborús német fegyvergyárak nikkelhiányának enyhítése volt. 1942 júniusától Milánóban dolgozott egy svájci cégnél azon, hogy zöldségekből cukorbetegség elleni gyógyszert állítson elő. Hamar felismerhette, hogy a feladat lehetetlen, de ennek bizonyítása természetesen a vállalat egyetlen alkalmazottjának sem volt érdeke. 1943 őszétől az olasz partizánmozgalom néhány tagjával a hegyekben bujkált, de csoportjuk semmiféle kiképzést nem kapott, így egy fasiszta milícia szinte azonnal elfogta őket. Először olaszországi munkatáborba került, majd Auschwitzba szállították, ahol a 174,517-es azonosítószámot kapta. David Blaine, az 1973-as születésű amerikai illuzionista ezt a számot tetováltatta a bal alkarjára.

Primo Levi azon kevesek közé tartozott, akik túlélték a koncentrációs tábor borzalmait. Ebben két véletlennek is nagy szerepe volt: Egyrészt a későbbi neves író kémiai szakértelme fontosnak számított a táborban működő IG Farben's Buna műgumit előállító vegyipari üzemében, és így egy csekély védelmet jelentett számára. Másrészt súlyos betegség támadta meg közvetlenül mielőtt a Vörös Hadsereg 1945. január 18-án elérte Auschwitzt. A skarlátos, magas lázzal küzdő Primo Levit a sietve visszavonuló német csapatok egyszerűen sorsára hagyták.

1946 januárjától Torinóban a DUCO (Du Pont Company) festékgyárában talált munkát, s ekkor kezdte irodalmi pályafutását is. Azon írók közé tartozik, akik elsősorban a saját élettörténetüket akarták megosztani az olvasókkal. Első regényének címe Ember ez? (Se questo è un uomo?), ez 1947 őszén jelent meg. Eddigre a szerző már saját tanácsadó céget tartott fenn egy barátjával, Alberto Salmonival, amely elsősorban ón(II)-kloridot szállított üveggyáraknak. 1948 áprilisában újra váltott, a SIVA márkanevű festékeket gyártó cégnél lett kémikus, majd 1950-től műszaki igazgató.

Első műve eleinte nem váltott ki különösebb visszhangot, egy évtized alatt mindössze 1500 példányt vásároltak belőle. 1958-ban azonban újra kiadták, s ekkor már nemzetközi körökben is felfigyeltek rá, rövidesen lefordították angolra és németre is. Az 1960-as évektől kezdve egyre többet írt, a torinói La Stampa napilap rendszeres publicistái közé tartozott, és Damiano Malabaila néven tudományos-fantasztikus történeket is megjelentetett. 1977-ben végleg nyugdíjba ment a SIVA-tól, s csak innentől tekintette magát hivatásos írónak.

A Periódusos rendszer (Il sistema periodico) című novellagyűjteménye összesen 21 írást tartalmaz, mindegyik címe egy-egy elem neve. Az írások közül tizenkettő magyarul is olvasható a 2009-ben kiadott Angyali pillangó című válogatásban. A Vas című, az író egyetemi éveiről szóló elbeszélés egy rövid részlete igen jól érzékelteti Levi kémia iránti szenvedélyes lelkesedését: „A fizikát már együtt tanultuk, és Sandro elképedve hallgatta, amikor megpróbáltam kifejteni neki néhányat az akkortájt fejemben kavargó eszmék sokaságából. Hogy az Ember nemessége, melyet száz évszázad megpróbáltatásai és tévedései árán vívott ki magának, abban nyilvánul meg, hogy úrrá lett az anyagon, és én azért iratkoztam be a vegyészetre, hogy hű maradjak ehhez a nemes emberi eszményhez. Hogy az anyagot azzal győzzük le, ha megértjük, és azért kell megértenünk, hogy megértsük a világegyetemet és önmagunkat; és hogy éppen ezért Mengyelejev periódusos rendszere, melyet azokban a hetekben kezdtünk igazából áttekinteni, tulajdonképpen egy költemény, nagyobb és megrendítőbb, mint bármelyik vers, amit a gimnáziumban tanultunk: sőt, ha úgy vesszük, még rímei is vannak. S ha keresné a hidat, a hiányzó láncszemet az írott világ és a dolgok világa között, nem kéne messzire mennie: ott van az Autenrieth-ben, azokban a mi füstös laboratóriumainkban meg a jövendő mesterségünkben.” (Fordította: Székács Vera)

Primo Levi 1987. április 11-én halt meg, miután lakóházának lépcsőházában három emeletnyi magasságból lezuhant. A hivatalos iratok öngyilkosságnak minősítették a történteket, de néhány életrajzíró kételkedik ebben, inkább gyanakodnak balesetre. Noha Primo Levi valóban hajlamos volt a depresszióra, közeli ismerői szerint abban az időszakban jelentős tervek foglalkoztatták. Őket igazolja az is, hogy búcsúlevelet nem hagyott hátra, s kémiai ismeretei is meglettek volna ahhoz, hogy az öngyilkosságnak jóval kevésbé fájdalmas módját válassza.

2013.08.13.