ScienceBits

Alekszandr Porfirjevics Borogyin

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA, HÍRESEK ÉS KÉMIKUSOK

Alekszandr Porfirjevics Borogyin (1833-1887) orosz kémiaprofesszor zeneszerzőként vált világhírűvé. Tudományos munkássága alighanem annak a NASA-kutatócsoportnak a tetszését is elnyerhette, akik nemrégiben olyan baktériumot véltek felfedezni, amely a DNS-ébe arzént képes beépíteni: Borogyin doktori disszociációját ugyanis az arzénsav és foszforsav kémiai és toxikológiai hasonlóságáról írta 1858-ban.

Borogyin Szentpéterváron született, egy grúz nemesember, Luka Szemjonovics Gedeanasvili (általánosan használt nevén Gegyianov) és egy 24 éves orosz nő, Jevdokia Konstantinovna Antonova házasságon kívüli gyermekeként. A tényleges apa egyik szolgálója, Porfirij Borogyin fiaként anyakönyveztette a gyermeket, aki aztán kitűnő iskolákba járt, s természettudományt és zenét is a legjobb mesterektől tanulhatott. A bevezetőben már említett doktori értekezése Oroszországban nyelvi szempontból is úttörő jelentőségű volt, mert az Orvosi-Sebészeti Akadémia történetében elsőként nem latin, hanem orosz nyelven írta és védte meg. Doktori címével együtt orvosi diplomát is kapott, noha soha nem praktizált, s a feljegyzések szerint a vér látványát igen rosszul viselte. A tudós zeneszerző 1859 és 1862 között a németországi Heidelbergben Emil Erlenmeyer és az olaszországi Pisaban de Luca és Tassinari laboratóriumában dolgozott. Minden bizonnyal így jutott el 1860 szeptemberében Karlsruhébe, az első kémiai konferenciára is, amelyen hat orosz honfitársa is részt vett, köztük a periódusos rendszer atyja, Dmitrij Ivanovics Mengyelejev is. A feljegyzések szerint a rendezvény egyik estéjén Borogyin saját zeneműveivel szórakoztatta a résztvevőket.

Hazatérése után, 1862-ben Milij Alekszejevics Balakirevtől tanult zeneszerzést, bár a zenei szakirodalom mind a mai napig amatőr zeneszerzőként tartja számon. 1863-ban feleségül vette Jekatyerina Protopopova zongoristát. Leghíresebb műve a ma is széles körben ismert, Igor herceg című opera. Ennek Polovec táncok című részét önállóan is játsszák, a dallamát még rap-énekesek (Warren G és Sissel Kyrkjebø, 1997) is feldolgozták. Zeneszerzőként az Orosz ötök csoportjának tagja volt (Milij Balakirev, Mogyeszt Muszorgszkij, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov és Cezar Kjui mellett), amelynek fő művészi célkitűzése az orosz nemzeti romantikus zenei stílus képviselete volt. Az orosz kémiaprofesszor európai zenei hírnevét elsősorban Liszt Ferencnek köszönhette, akinek javaslatára Borogyin I. szimfóniáját 1880-ban Németországban is bemutatták. Művei között operákon és két szimfónián kívül vonósötös, két vonósnégyes és zongoradarabok szerepelnek; számos közülük befejezetlenül maradt. Borogyint életét végig egészségi problémák kísérték: volt kolerás és átesett több kisebb szívrohamon is. Hirtelen érte a halál 1887-ben egy akadémiai bálon.

A kémiai kutatómunkában Borogyin érdeklődését leginkább a szerves kémia kötötte le. A karbonsavak oxidatív dekarboxilezésére alkalmas, manapság Hunsdiecker-reakció néven ismert folyamatot Oroszországban Borogyin-reakcióként emlegetik, ami talán nem is teljesen indokolatlan, hiszen Heinz és Cläre Hunsdiecker csak a XX. század közepén publikálták saját megfigyeléseiket, Borogyin akkor már majdnem nyolcvan évvel korábbi munkáját nem is ismerve. Ezen kívül az aldehidek kémiájával foglalkozott, itt az aldolkondenzáció felfedezésében elsőbbségi vitába is keveredett August Kekulével (1829-1896) és Adolphe Wurtzcal (1817-1884). A szájhagyomány szerint ez a vita még az Igor herceg című opera befejezését is jelentősen késleltette. Noha az utókor nem egyszer úgy állította be a történteket, hogy Borogyintól lényegében ellopták eredményeit, valójában nincs arra bizonyíték, hogy ő maga is így látta volna a dolgokat. Tudatában volt annak, hogy kutatási lehetőségei korlátozottak a nyugat-európaiakhoz képest, s Németországban eltöltött évei kivételével lassan publikálta eredményeit. Cikkeinek mai megtalálását nehezíti, hogy nevét latin betűs formára felváltva Borodin és Borodine módon írták át. Publikációi leggyakrabban a Berichte der deutschen chemischen Gesellschaft, Journal für Praktische Chemie, Justus Liebigs Annalen der Chemie, Annalen der Chemie und Pharmacie, Zeitschrift für Chemie und Pharmacie, Il Nuovo Cimento és a Comptes Rendus folyóiratokban jelentek meg. Utolsó közleményét 1875-ben küldte be, ezután a jelek szerint elveszítette tudományos kutatás iránti érdeklődését.

Továbbra is jelentős szerepet játszott viszont az oktatásban. Kitartásával elérte, hogy intézményében a nők is folytathattak orvosi tanulmányokat. Utódja a tanszékvezetői székben saját fogadott lányának férje, Alekszandr Pavlovics Dianin volt, akinek legnevezetesebb eredménye a biszfenol-A és az aceton kondenzációs reakciójának felfedezése volt.

Borogyinról halála után Mengyelejev a következőket mondta: „Elsőrangú kémikus volt, akinek a kémia sokat köszönhet.” Ugyanezen feljegyzések szerint Mengyelejevtől külföldi útjai alkalmával ismerősei gyakran érdeklődtek arról, hogy mi újat talált ki Borogyin. A mai tudománytörténészek kételkednek ebben; szerintük Borogyin ugyan jó nevű vegyész volt, de nem ért el kiemelkedő eredményeket, s elsősorban a zenei hírneve miatt tartják még ma is számon kémikusként.

2013.04.16.