ScienceBits

Martinovics Ignác

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA, HÍRESEK ÉS KÉMIKUSOK

Martinovics Ignác (1755-1795) ferences rendi szerzetest egy szomorú tekintetben Antoine Laurent Lavoisierhoz hasonló kémikussá tette a történelem: mindkettőjüket lefejezték.

Martinovics Ignác 1755. július 20-án született Pesten. Apja Martinovics Mátyás volt, akinek albán származású családját egy ortodox pátriárka telepíttette át Magyarországra. Az apa halálakor mind a hét gyermeke fiatal volt még, ezért az özvegy – saját nehézségeit enyhítendő – a két legidősebb fiút papneveldébe adta. Így került Ignác a pesti piarista gimnáziumba, ahonnan aztán egyenes út vezetett a ferences rendbe. Baján és Budán tanult tovább, 1779-ben a mennyiségtan és a bölcselettan tanára lett. A magyar és latin nyelvek mellett németül, angolul, franciául és olaszul is megtanult, általában tanári segítség nélkül.

A szerzetesélet nem nyerte el tetszését, ezért 1782-ben Potocky Ignác lengyel főúrral Lemberg (a mai ukrajnai Lviv) városába utazott, ahol 1783 őszétől a természettan segédtanára lett az akadémián. Lembergben az egyetemet 1661-ben alapították, majd amikor a város 1772-ben a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került, állami akadémiává szervezték át, ahol nagyrészt latinul tanítottak. II. József császár 1784 őszén újra egyetemnek minősítette az intézményt; ekkor már Martinovics tanárként dolgozott ott. Az egykori lembergi egyetem jelenleg Ivan Franko Egyetem néven működik, teljes ukrán nevén Львiвський нацiональний унiверситет iменi Iвана Франка. Az egyetem történetét bemutató internetes oldal is megemlíti Martinovics Ignácot, mint a fizikatudomány tanárát a XVIII. század végén. Ugyanez az összefoglaló az előadásai alapján készült, Praelectiones physicae experimentalis címet viselő könyvről is említést tesz, amely (a címével ellentétben) elsősorban nem fizikai, hanem kémiai ismereteket tartalmazott. Ez volt az egyik első olyan tankönyv, amely már idézte a kortárs (és későbbi sorstárs) Lavoisier munkáit, noha maga Martinovics a nagy francia tudóssal ellentétben a flogisztonelmélet híve maradt. Nyolc éven át végzett fizikai és kémiai kutatásokat az egyetemen, s rendszeresen jelentetett meg szakmai közleményeket, elsősorban a Lorenz Florenz Friedrich von Crell (1744–1816) által alapított, Chemische Annalen für die Freunde der Naturlehre, Arzneygelährtheit, Haushaltungskunst und Manufacturen című folyóiratban, amely a világ első kémiára szakosodott kiadványa volt, s a kortársak körében csak Crell Annalenje néven emlegették. Martinovics Ignác ma is gyakran felidézett kísérletei egy részét a nevéhez méltóan robbanásveszélyes, durranóaranynak nevezett anyaggal végezte; a durranóarany arany(III)-klorid és ammónia vizes oldatainak összeöntésekor keletkezik, s legvalószínűbbnek tartott összetétele (ClAuNH₂)₂NH. Tanulmányaival a flogisztonelméletet akarta alátámasztani, egyik közleményében a következőket írta: „Lavoisier úrnak és követőinek abba kell hagyni a Stahl-féle tan (flogisztonelmélet) üldözését. Angliában a nagy Priestley, Németországban Westrum, a híres kémikus másokkal együtt behatóan bebizonyította, hogy az ő antiflogisztikus elméletük megbízhatatlan.”

Valószínűleg Martinovics volt a világon az első, aki a kőolaj részletes vizsgálatával foglalkozott. A Galíciában megtalálható ásványolajról írta Chemische Unterschungdes Galizischen Bergöhls című közleményét, amely Crell már említett folyóiratában jelent meg 1791-ben a 162. oldaltól kezdődően. A munkában megtalálható a kőolaj első frakcionált desztillációjának leírása is. Három különböző frakciót kapott, amelyek sűrűsége különbözőnek bizonyult (0,811 g/cm³, 0,867 g/cm³ és 0,961 g/cm³).

Martinovics 1791-ben Bécsbe költözött, bár látszólag még nem szakított véglegesen a tudománnyal, mert II. Lipót király udvari kémikussá nevezte ki. A történetírás szerint azonban ez csak fedőállás volt, mert inkább a titkosrendőrség ügynökeként dolgozhatott. II. Lipót 1792. március 1-i halála után megszűnt ez az állása, mert az új király, I. Ferenc számára nem volt rokonszenves az ifjú ügynök. 1794-ben két titkos politikai szervezetet is alapított Pesten, amelyek céljait a francia forradalom eszméi, valamint a nemzeti függetlenség kivívása ihlették. A társaság tagjait augusztusban tartóztatták le, a vezetőt négy társával együtt felségsértés vádjával halálra ítélték. Az ítéletet 1795. május 20-án a budai Vérmezőn hajtották végre.

Napjaink történetírása Martinovics Ignácot az iskolai történelemkönyvek jellemzésével éles ellentétben notórius hazudozónak és üldözési mániában szenvedő elmebetegnek tartja, aki a legtöbb társaságban más emberekkel összeférhetetlen volt. Ha ez így is volt, a fennmaradt publikációk szerint az is kétségtelen, hogy egy teljes évtizeden át kora európai kémiáját jól ismerő, elismert természettudósként dolgozott a neves lembergi egyetemen.

2013.01.28.