ScienceBits

Isaac Asimov

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA, HÍRESEK ÉS KÉMIKUSOK

Isaac Asimov (1919 vagy 1920-1992) a tudományos-fantasztikus irodalom történetének egyik legjelentősebb írója volt. Ötszáznál is több könyvet írt vagy szerkesztett, az elsők egyike egy kémiatankönyv volt. Tucatszámra írt tudományos ismeretterjesztő műveket is, ezekből tíznél több foglalkozik kémiával.

Noha Isaac Asimov születésnapját január 2-án ünnepelte, valójában születéséről nem maradt fenn pontos információ: csak annyi bizonyos, hogy 1919. október 4. és 1920. január 2. között született az oroszországi Petrovicsiban, a mai fehérorosz határ közelében. Szülei, Anna Rachel Berman Asimov és Judah Asimov egymás között mindig jiddis nyelven beszéltek, így Isaac sem gyermekkorában, sem később nem tanult meg oroszul. Eredetileg nevét jiddisül אייזיק יוךאָוויטש אםימאוו, oroszul Исаак Юдович Озимов formában írták, de mire oroszra kezdték fordítani a könyveit, addigra ez utóbbi feledésbe merült, s az angolból cirill ábécére átírt Айзек Азимов változatot használták. Két testvére volt, Marcia (1922-2011) és Stanley (1929-1995). Családja 1923-ban emigrált az Amerikai Egyesült Államokba, s New York Brooklyn városrészében működtetett édességüzleteket.

Isaac már ötéves korában, magától megtanult olvasni. Brooklynban járt iskolákba, majd egyetemi tanulmányait zoológia szakon kezdte meg, de a boncolásoktól való viszolygása miatt hamarosan átváltott kémiára. 1939-ben a Columbia egyetemen szerzett diplomát, majd háborús civil és háború utáni katonai szolgálatát követően 1948-ban doktori fokozatot is kapott ugyanott biokémiából. Ezután a Boston University Orvostudományi Karára vették fel, ahol biokémiát oktatott.

Asimov saját bevallása szerint inkább akart kitűnő tanár lenni, mint középszerű kutató. Ez abban is tükröződik, hogy míg a Journal of the American Chemical Society-ban mindössze két cikkben szerepel a neve szerzőként (J. Am. Chem. Soc., 1950, 72, 820; J. Am. Chem. Soc., 1950, 72, 5781), addig a Jorunal of Chemical Education című lapba tíz alkalommal írt. Az ilyen hozzáállás tudományos körökben már akkor is megbocsáthatatlan bűnnek számított, ezzel maga Asimov is tisztában volt. Írással viszont már tizenéves korától foglalkozott, sőt, íróként fokozatosan egyre jelentősebb hírneve a Boston University számára is fontossá vált: munkahelyén véglegesítették, s 1979-ben professzornak is kinevezték, bár állása 1958-tól pusztán tiszteletbelivé vált, mert ekkorra már nem tartott igényt egyetemi jövedelmére. 1965-ben az Amerikai Kémiai Társaság is elismerte tevékenységét a James T. Grady díj révén, amelyet kémiai ismeretterjesztésben játszott kiemelkedő szerepért adnak.

Legnevesebb írásai az Alapítvány-sorozatba tartoznak. Sokan indokolatlannak tartják a tudományos-fantasztikus műfajban a tudományos szó használatát, mondván, ezekben semmiféle tudomány nincsen. Asimov más véleményen volt. Szerinte egy író képzelete a jövőbe helyezett történetben megváltoztathat akár természeti törvényeket is, de ilyenkor ennek logikus következményeihez szigorúan ragaszkodnia kell: az Én, a robot című művében például megalkotta a robotika törvényeit, amelyeket sok más író is átvett tőle. Kevesen tudják viszont, hogy tudományos-fantasztikus írásain kívül tudományos ismeretterjesztéssel is nagyon sokat foglalkozott. Ez nem korlátozódott a kémiára, fizikai és csillagászati témákról is rengeteget írt. A The Magazine of Fantasy & Science Fiction folyóiratban megjelent kémianépszerűsítő írásait Asimov on Chemistry címmel gyűjtötték egy kötetbe és adták ki (ez sajnos magyar fordításban még nem jelent meg). Ugyanakkor írt nyolcszáz oldalas útmutatót Shakespeare drámáihoz is!

Magánélete nem volt különösebben viharos. 1942-ben feleségül vette Gertrude Blugermant, házasságukból két gyermek született, David (1951) és Robyn Joan (1955). 1973-ban elvált, majd röviddel később feleségül vette Janet O. Jeppsont, akivel haláláig New Yorkban élt együtt. Asimov klausztrofil volt, vagyis nagyon szerette a szűk, bezárt helyeket. Talán ezért is félt a repüléstől, ami igencsak furcsa egy űrutazásról ennyire sokat író embertől. Életében mindössze kétszer ült repülőgépen, mindkétszer katonai kötelességei miatt. A hajóutakat viszont szerette, nem egyszer szórakoztató, de tudományos előadásokat is tartott hajókörutak során. Több regényben is visszatérő főhőse, Elijah Bailey jellemében Asimov számos tulajdonsága tetten érhető.

A népszerű írót 1977-ben szívroham érte, s 1983-ban szívműtétet hajtottak végre rajta. A műtét során HIV-vírussal fertőzött vért kapott, s halálát az emiatt kialakult veseelégtelenség okozta 1992. április 6-án, de AIDS-es betegsége tényét családja csak egy bő évtizeddel később hozta nyilvánosságra. Személyes levelezését Bostonban, a Mugar Memorial Library-ban őrzik, ahol a teljes hagyaték 71 méter hosszúságban foglalja el a polcokat.

Tudományos és kémikusi képzettsége nemcsak ismeretterjesztő műveiben jelenik meg. A halál fuvallata című bűnügyi történetének főhősei például vegyészek, s a történet középpontjában álló gyilkosság elkövetési módja az, hogy a tettes a vegyszeres üvegekben felcseréli a nátrium-acetátot a nátrium-cianiddal.

Egyszer az is előfordult vele, hogy ugyanazt a regényt, a Fantasztikus utazást, két különböző módon is megírta. Az ezzel kapcsolatban írt sorai irodalmi és tudományos szempontból is betekintést nyújtanak Asimov gondolataiba: „Fantasztikus utazás című regényem 1966-ban jelent meg. Valójában egy mások által készített trükkfilm regényváltozata. A meglévő cselekményt a lehető legszorosabban követtem, attól eltekintve, hogy jó néhányat helyretettem a benne előforduló, elfogadhatatlan tudományos pongyolaságokból. Sohasem voltam teljesen elégedett azzal a regénnyel... pusztán azért, mert sohasem éreztem igazán a magaménak. Amikor fölmerült egy hasonló témájú könyv megírásának lehetősége - amelyben egy parányi hajó közlekedik egész legénységével egy eleven ember testén belül -, csak azzal a feltétellel vállaltam, hogy teljesen a magam elképzelése szerint írom meg. Íme, itt van a Fantasztikus utazás 2. - Végcél az agy!”

2012.11.25.